Visceralis terápia során speciális manuálterápiás fogásokkal mobilizáljuk a belső szerveket.
Miért van erre szükség?
Testünk nagy százaléka kötőszövetből épül fel, ami mindent mindennel összeköt és ezáltal mindenre hatással van. A belső szerveink is kötőszövetes tokba vanna ágyazva és kötőszövetekkel rögzülnek egymáshoz vagy a környező struktúrákhoz. A normál kötőszövet rugalmas, mobilis, rétegei képesek egymáson elcsúszni, ezáltal engedik a test és ezzel együtt a belső szervek mozgását is.
A belső szerveink folyamatosan mozognak a testünkben. A szerveknek van egy saját embriológiai mozgásból fennmaradt mozgása a helyén, mozognak egymáshoz és a környező struktúrákhoz képest légzés során, valamint a test mozgásával is passzívan mozognak.
(Érdekességként: egy máj például 800 métert mozog a testünkben naponta)
Ha ez a kötőszövetes rendszer valamilyen oknál fogva (pl. sérülés, műtét, mozgásszerény életmód, ülő munka stb.) összetapad, nem mobilis esetleg hegesedik akkor kevésbé lesz mozgékony, romlik a keringése és ezáltal funkciózavarok alakulhatnak ki az adott területen. Majd idővel az összeköttetések hatására akár egy távolabbi területen is jelentkezhet probléma.
Milyen hatásokat tudunk elérni viscerális terápiával?
- összetapadásokat tudunk oldani (adheziolízis)
- ezáltal a rétegek között javítani tudjuk az elcsúszhatóságot
- ezáltal javulhat a keringés (mind az artériás, vénás és nyirokkeringés)
- a receptorok működését javítjuk
- a terület kémiai miliőjét javítjuk
- mindezek hatására az agyi félelem csökken
Milyen problémakörökben ajánlott a viscerális kezelés?
- belgyógyászati kórképekben (pl. ciszták, reflux, emésztési problémák)
- hasi, mellkasi és kismedencei műtétek után (12 hét után)
- nőgyógyászati problémák esetén (rendszertelen, fájdalmas ciklus, fájdalmas szex, endometriózis)
- szülés után
- hosszabb immobilizációval járó betegségek után
- nagyobb gyógyszerszedés után
- krónikus mozgásszervi problémák estén amely nem javul kizárólag mozgásszervi terápiákra.
